Ukranitisz

írta:
Z. M.
2009|01|18

Helikon Kiadónál Herczegh Géza, a nagykaposi születésű nemzetközi jogász. A regényben a második világháború végét foglalja össze. Magyari népünk történelmi szereplését, társadalmi teljesítményét, vágyait és öncsalásait mutatja be a megtörtént események tükrében. Jó a könyv, az ábrázolás kegyetlen, az olvasó hálás.

D

e valami másról szeretnék írni, s ehhez hadd idézzem ide a 206. oldalról e lenge párbeszédet az ostromlott Budapest pincelakóinak állapotáról: „Ráadásul majdnem mindenki fosott...

Mariska ismét megpróbálta az illendőség határait megvonni:

– Vagyis diaréjuk volt.

– Hát lehet, hogy diaréjuk is volt, de azért főleg fostak. Úgy hívták, hogy ukranitisz.”

Ha fejünket a political correctness igájába hajtanánk, akkor az összes beszélt nyelvet kiirthatnánk az élők sorából. És jobb élni, mint megijedni, hangzik a régi szólás új átalakításomban.

Másutt is hasonlóan említődik nyelvünkben a szapora! A kiskunmajsai eredetű Konecsni György festő, grafikus, bélyegtervező özvegye ezt mondja ugyanazokról a nehéz napokról: „Fönt laktunk akkor [1944-ben] a Rózsadombon, és a pincénkben zsidókat rejtegettünk. Az uram lent volt az iskola pincéjében, és az oroszok onnan vitték el. Először szülőföldje mellé, Kiskunfélegyházára vitték őket gyalog. Ott is megtaláltam. Azért maradhatott életben, mert »hudozsnyik« (művész) volt, és útbaigazító táblákat festettek vele, meg apró kis fényképekről hatalmas tábornokokat. Ezek az emberméretűnél is nagyobb táblaképek náluk mindig divatban voltak. Sopronkőhidán hudozsnyiksága ellenére mégis ukránt kapott.

– Ukránt?

– Nem hallott róla? Az egy borzalmas betegség. Nemcsak én éltem azokban az időkben, és mégis mindenki elfelejti ezeket a rettenetes dolgokat. Irtózatos hasmenéssel járó betegség ez, nagyon sokan belepusztultak.” (Kozma Huba István: Balekok voltunk mindahányan – Beszélgetés Konecsni Györgynével. Forrás, 1997. július)

Naponta köszöntenek ránk az új meg a még újabb rettenetes dolgok, természetes, hogy elfelejtjük a régieket. Az ukranitisz, hogy ne mondjam, ukrán, jelenleg a válságcsúcsot, Moszkva és Kijev szavahihetőségét, a szünetelő gázszállítást jelenti. Európa most ettől kapott hasmenést. Magyarán ukranitiszt.

Kommentek:

Seb Ész 2009|01|18 21:55:09

Jó cikk! Ez a gond:csak a bélgáz jön. Annak meg nemigen van fűtőértéke.

Frank Pentangeli 2009|01|20 21:50:40

Édesapám is így úszta meg a gulágot (1945 - 1953). Táborszerte (Szamarka majd Spasszk, Kazahsztán; ő volt \\\\\\\"Janyka hudózsnyik\\\\\\\". #festett, szobrászkodott ( megbízók: az őrszemélyzet, - NKVD -, MVD táborbéli hatalmasságai, Szamarka falu szovjet \\\\\\\"arisztokráciája\\\\\\\" ); #tetovált ( megbízók: blatnoj-ok {a szovjethatalommal semmilyen formában nem-együttműködő söpredék}, szuki-k {blatnojokból kivált, a szovjethatalommal együttműködő söpredék, benderovci-k { ukrán nacionalisták}, csornije zsopci-k {\\\\\\\"feketeseggűek\\\\\\\" azaz nem szláv, nem baltikumi szovjet polgárok és egyéb szovjet dolgozók. A keze alól kikerülő alkotásoknak mondhatni hiperrealisztikusaknak kellet lenniük, különben nem kapott volna további \\\\\\\"megbízásokat\\\\\\\". Fizettsége a következő volt: - extra kaja - dohány azaz mahorka - gyakoribb fürdési lehetőség - felmentés munkavégzés alól - állandó meleg helyiségben való tartózkodás lehetősége télen - nyáron elég meleg volt. - felügyelet nélküli kijárás lehetősége a kies Szamarka faluba - jobb szállás ( külön helyiség a kultúrkörletben ) Érdekességként említem, hogy léteztek (léteznek?) a következő fogalmak: - elszukásodott barakk, sőt - elszukásodott láger A blatnojok és szukák kímélet nélkül irtották egymást és együttes erővel a politikai okból elítélt embereket. Édesapám a Szolzsenyicin-féle Ivan Gyenyiszovics (...) utolsó sora után ezt írta: \\\\\\\"soha többé!\\\\\\\" M864 ( ez volt a lágerbeli nyílvántartási száma )

min0rity r3port 2009|01|25 00:32:36

Nekem csak azzal van bajom, hogy egyik szomszédnak szép lányai vannak, de előszeretettel tartja őket a pincében, a másik meg elfogyasztja őket. És bár mindenütt gáz van, mégsem megy rendben a gáz. Ki érti ezt?