Észtország: a gazdag(odó) unokatesó

írta:
Varga Tamás - Demkó Attila
2008|12|10

Sorozatunk azokat az országokat mutatja be, melyek egykor szegényebbek voltak, mint Magyarország, és ugyanúgy elszenvedtek háborút, megszállást, területi veszteséget, belső meghasonlást. Ők azonban nem elkúrták, hanem megcsinálták. Nem kicsit. Nagyon.

Hányattatott múlt
A távoli unokatestvéreink által lakott balti ország rövid történelmi múltra tekinthet vissza, 1918-ban jött létre, az első adandó alkalommal otthagyva Oroszország (mostoha)anyácska ölelő karjait. A történelmi szerencse, a német és szovjet/orosz dominancia visszaszorulása a Baltikumban csak húsz évig tartott, és utána olyan katasztrófák sorozata szakadt a kis országra, ami simán versenybe szállhat Magyarország XX. századi sorsával is. A Molotov-Ribbentrop paktum után, 1940-ben deportálásokkal tarkított, kőkemény szovjet megszállás jött, nem sokkal később pedig a német Ostland tartomány. A nemzet tragédiája, hogy a világháborúban durván 60 ezer észt harcolt, de nem az észt hadseregben, hanem a két megszálló diktatúra haderőiben, a front mindkét oldalán, időnként egymás ellen is. Mivel a térség nem képezett fő hadműveleti irányt a Vörös Hadsereg számára, hosszasan, 1945 elejéig eltartott a háború. Az „erdei testvérek” partizánmozgalma pedig nyomokban még a ’70-es évek végéig is megmaradt, az észtek nem adták könnyen a függetlenségüket. A szovjet és német deportálásokban, tömeges kivégzésekben, illetve közvetlenül a háborúban több mint százezren haltak meg, ami az akkor egymilliós lakossághoz képest elképesztő szám. A háború végén a szovjetek elől elmenekültekkel együtt a lakosságveszteség elérhette akár a 25 százalékot is, ami messze több mint a magyar adat és rekord.közeli még a második világháború Európájában is. A megszálláson és népirtáson túl Sztálin a Narván túli észt területek és egy déli megye nagy része, összesen kétezer négyzetkilométer elcsatolásával kedveskedett északi unokatesóinknak.

A nagy eloroszosítási kampány, ami 1945 után kezdődött, magyar párhuzamban legfeljebb az erdélyi román betelepítésekhez hasonlítható, máig tartó súlyos nyomot hagyott az országon. Míg 1934-ben lakosságának 88,2%-a volt észt, 8,2%-a pedig orosz (a többi német és svéd), addig 1989-re jelentősen romlottak az arányok: 61,5% észt és 30,3% orosz, 3,1% ukrán és 1,85% fehérorosz. A betelepültek a helyi nyelvet általában nem tanulták meg, mi több, a világ legtermészetesebb dolgának tartották kiváltságaikat. Ezt körülbelül annyira lehetett vicces nézni, mint Kolozsvár szervezett elrománosítását. Mára az inga egy picit visszalendült az észtek felé, akik a lakosság 68%-át adják, de az ország negyede máig orosz nemzetiségű.

Történelmi tragédiából sikertörténet
Ezután azt gondolhatnánk, hogy Észtországnak bizonyára egy belsőleg meghasonlott, sikertelen országnak kell lennie, ahol a politikai erők állandóan egymást ütik kormányzás helyett. Tény, hogy nem dúl a szeretet a demográfiailag nem túl jól álló észt többség és az orosz kisebbség között, de az ország szinte páratlan sikertörténet Európában. 2006-ban tekintélyes 11,4 %-kal nőtt a GDP-je, mellyel második lett az EU-ban, Litvánia után. A növekedés 1997-ben, 2000-ben és 2005-ben is meghaladta a tíz százalékot. A lendület 2007-ben megakadt, és a világgazdasági válság hatásai elől a hűvös északon sem bújhatnak ki, de mégis megfontolandó az észt példa. A siker receptje jól ismert: fegyelmezett gazdaságpolitika, alacsony általános vállalkozási adó, adómentesség az újra befektetett haszonra, illetve a korrupció majdnem teljes hiánya. Akit nem kényszerítenek rá, az nem csal adót, nem ad kenőpénzeket, és nem tekinti ellenségének az államot. A kemény fiskális politika odaát annyit jelent, hogy kezd kikopni a sajtóból a költségvetési hiány kifejezés. Az államadósságot a GDP kevesebb mint 5%-ára szorították le, és felszámolták a korrekciós politikát az adózás terén. Az észt kormányok szigorú monetarista gazdaságpolitikája súlyos szociális következményekkel járt rövidtávon. A fejlődésnek ára volt: az első időszak drasztikus életszínvonal-csökkenése mellett tágra nyílt a jövedelmi olló. Lettek gazdagok és szegények, nem volt 13. havi nyugdíj, volt, aki a villájához nem kapott gázártámogatást, egyszóval leszoktatták az embereket az ingyenebédről, de összességében szinte az egész társadalom nyert. Észtország a Heritage Foundation rangsora alapján az előkelő hetedik helyet foglalja el a gazdasági szabadság 2006-os országlistáján, megelőzve Finnországot, Németországot, Franciaországot vagy éppen az USA-t, de a versenyképesség terén is előzi az EU zászlóshajójának számító németeket. Sztereotípia vagy nem, de az észtek (egy svéd megfigyelő szerint) becsületesek, keményen dolgoznak, és nem jellemző rájuk a hőbörgés. Ez a siker titka, meg az, hogy kormányaik színezettől függetlenül hosszú távra próbálnak gondolkodni, nem csak a következő választásokat nézik. Amit összeraktak, egy modern, élhető, tiszta ország. Tallinnban nem csak álom az elektronikus ügyintézés, legyen szó adóbevallásról vagy akár a felsőoktatásról. Hatalmas pénzek mentek a világszínvonalú egyetemi rendszer kiépítésébe, a tehetségek kinevelésébe, és kevesebb az infrastruktúrába. Ez a tudás alapú társadalom kiépítésének módja, nem az, hogy két kézzel szórjuk a sulinetes fényképezőgépeket, számítógépeket, mint azt szépemlékű SZDSZ-közeli télapók tették még nem is olyan régen.

Ugyan az észteket terheli az elöregedés problémája (méghozzá sokkal jobban, mint Magyarországot), küszködnek a válsággal és a gazdasági növekedésük is jelentősen megtorpant a közelmúltban, ez azonban mit sem von le abból a teljesítményből, amely megannyi történelmi hányattatást követően mintaállammá emelte országukat az Európai Unióban. Az észtek még tizenöt éve is szegény, halszagú rokonok lehettek számunkra, röhögtünk is a bódékból álló, dülöngélő, buszpályaudvarnyi méretű repülőtérre megérkezve. A mi szemszögünkből azonban ma már nem csak Helsinki a Nyugat, hanem Tallin is. Talán mondani se kell: ez csak részben az észtek sikere.

Kommentek:

Ember aki tudja... 2008|12|11 09:09:27

Miért unokatestvérek? Testvérek csak távoliak! Nekem mindenképpen.

pignon 2008|12|11 20:38:20

Az elektronikus ügyintézéshez: szavazás mobilról: http://hvg.hu/Tudomany/20081211_esztorszag_valasztas_mobil_szavaz as.aspx Bizalom persze kell hozzá, hogy valaki rábízza egy ilyen rendszerre a szavazatát.

Glienicke 2008|12|15 13:50:19

Sziasztok! Ici-picit árnyaljuk a képet! Az ész társadalom tényleg emberfeletti teljesítményt hajtott végre. De! (1) - Szerintem sokkal könnyebb úgy eredmények elérni, hogy az Észt lakosság 1,3 millió és nem 10... (2) - Mindamellett, hogy az észt (nagy)városok tényleg jelentős mértékben fejlődtek, fejlődnek, ismerőseim voltak kinn Észtországban, és bizony azt is elmondták, hogy itthon elképzelhetetlen az a nyomor, amely egyes észt falvakban tapasztalható. Ettől független példaértékű az észt fejlődés.

egyenlítő 2008|12|19 23:51:42

http://index.hu/gazdasag/vilag/ftch081218/

flamand 2008|12|21 19:54:03

Nézzétek meg a frissebb adatokat is, az észt gazdaság jövőre nagyobbat zuhan, mint mi. A gazdaságuk elsősorban finn működőtőke-befektetésre épült, ami elapadni látszik. Semmi különöseb szerkezeti reformot nem hajtottak végre. Könyörgöm, ne süllyedjetek le a Konzervatórium szintjére, és ne írjatok gazdasági cikkeket, ha egyszer nem értetek hozzá.

Varga Tamás 2008|12|22 19:22:57

Ez legkevésbé egy gazdasági cikk. Szerintem ess neki újra a lead-nek, abban minden össze van foglalva. Nyilván meg kell - jegyezni, hogy a 2009. évi magyar gazdasági visszaesést 1-1,5%-ra saccolja a GKI, az Észt Nemzeti Bank pedig durván 2%-ra a sajátjukat. Viszont az elhallgatás nem kenyerünk, az utolsó bekezdés javarészt erre az anomáliára is vonatkozik. Nem is emiatt lehet példaként felhozni az észteket, nem is ezt tettük. Saját országunk pályájából kiindulva a történelmi múltjuk közel sem egy \"modern, élhető, tiszta ország\" felé kellett volna, hogy terelje az észteket. Némi vágyódó és inkább ösztönző romantika keretein belül kijelenthető: ők mégis ott járnak, mi pedig nem - a holnap gazdasági mutatóitól függetlenül.

hófehérke 2009|01|15 16:15:15

Amikor Észtországban jártam, az ottani ismerőseim mindig értetlenkedtek azt hallván, hogy magyarok az észt \\\"gazdasági csodáról\\\" beszélnek. Ők maguk úgy értékelték, hogy ez a fogalom inkább a politika szintjén létezik, az emberek csupán az élet folyamatos drágulását és a szociális biztonság eltünését érzekelik. A gazdasági növekedés mutató önmagában nagyon keveset mond. Azt is hallottam, hogy észtek igen sok pénztámogatást kaptál Nyugattól, amit a \\\"történelmi múltjuknak\\\" köszönhetnek. Az igaz,hogy az adó náluk tényleg sokkal alacsonyabb, mint nálunk,és a jővedelem eltitkolásnak sincsenek olyan példanélküli tradíciói, mint itt. Amit hiánylom az az, hogy Magyarországon egyáltalán nem lehet olvasni olyan publikációkat,amelyek átfogó elemzést tartalmaznának az észt gazdasági fejlődésről.

Szkeptikus 2009|01|18 13:14:52

Biztos vagyok benne, hogy a gazdasági szakemberek és az észt lakosság kissé másként látja ezt a kérdést. Az is igaz, hogy az észt gazdaság már a válság előtt is leszállóágban volt, és nem igazán jósolnak nekik fényes jövőt az elkövetkező pár évre. A legtanulságosabb dolog azonban, ami szerintem igen is irigyelhető, az a közös, folyamatos politikai akarat, ami 90 óta jellemzi őket. Ez az ami hiányzik nálunk, ezért vagyunk ott, ahol ... Lett volna egy esélyünk, de el***tuk. Nem 2006-ban, hanem már jóval korábban.

medve1942 2009|02|20 19:42:45

1984-ben jártam Moszkvában, Leningrádban és Tallinnban. Észtország már akkor relatíve szabadelvű nyugati államnak tűnt, fejlett szépérzékkel és kultuirális érdeklődéssel.

aga 2009|03|17 15:31:55

Üdv Én Észtországban élek, egyet kell értenem a cikkel. Az biztos, hogy a gazdasági válság érezteti a hatását, és öngerjesztő folyamatként visszavetette a gazdaságot, de az észtek abszolút a megoldáson gondolkodnak. Nincs egymás anyázása a süllyedő hajón, hanem meregetik ki a vizet. Az orosz - észt ellentét is kisebb, mint nálunk a bal-jobb ellentét, és ez nem vicc. Az átláthatóság, korrupciómentesség, az ésszerűségre való törekvés, és a fontos kérdésekben való társadalmi összefogás becsülendő. Ami nagyon eltér, pl az az, amit a rendszerváltás előtti politikai elittel csináltak, kisöpörték egy az egyben, nyomokban él már csak. A politikusok átlagéletkora a fele lehet a magyarokénak.

aga 2009|03|17 15:33:29

Üdv Én Észtországban élek, egyet kell értenem a cikkel. Az biztos, hogy a gazdasági válság érezteti a hatását, és öngerjesztő folyamatként visszavetette a gazdaságot, de az észtek abszolút a megoldáson gondolkodnak. Nincs egymás anyázása a süllyedő hajón, hanem meregetik ki a vizet. Az orosz - észt ellentét is kisebb, mint nálunk a bal-jobb ellentét, és ez nem vicc. Az átláthatóság, korrupciómentesség, az ésszerűségre való törekvés, és a fontos kérdésekben való társadalmi összefogás becsülendő. Ami nagyon eltér, pl az az, amit a rendszerváltás előtti politikai elittel csináltak, kisöpörték egy az egyben, nyomokban él már csak. A politikusok átlagéletkora a fele lehet a magyarokénak.

enovak 2009|06|01 03:03:29

voltam észteknél nemrég, és határozottan tetszett. főleg az emberek miatt egyébként: beszéltek angolul, kedvesek voltak, mosolyogtak. a szomszédos letteknél ennek nyomát se láttam. én ezt irigylem tőlük a legjobban, a gazdaság csak utána jön...

doboslac 2009|06|23 17:01:07

Én 1979-ben jártam Észtországban. Az akkori Leningrádból mentünk egy diákcsoporttal. A bennünket kísérő oroszok úgy készülődtek, mint akkoriban mi, ha Nyugatra utaztunk. És valóban: Tallinn már akkor szép, tiszta és rendezett volt. Amikor elmentünk egy diszkóba, először nem akartak beengedni, de amikor mondtuk, hogy magyarok vagyunk, akkor meg már el sem mehettünk volna (a kapunál álló kétméteres szőke óriás angolul a fülembe súgta, hogy nyugi itt nincsenek oroszok...). Én nem tudom, hogy mi igaz a finnugor rokonságból, meg a magyarok török eredetéből (én minden tudományos alap nélkül azt mondom, hogy mindkettő igaz, a finneknél a létige (van) az: on, nálunk: van, a törökben meg: var. Hasonlóan hangzanak, szerintem itt is igaz, hogy valahol középen az igazság.) szóval az kicsit szíven ütött, mikor egy bolt felirata úgy hangzott, hogy: Eluus Kala, jelentése meg: Élőhal. Na erre varrjon gombot egy elvakult szittya. Egyébként tényleg igaz, hogy a mi történelmi tragédiáinkat csak akkor látjuk, hogy talán nem is a legborzasztóbbak, ha megismerjük más népek - pld.az észtek - szörnyű sorsát, mert bizony kijutott nekik bőven. Nyugodtan nevezhetjük őket testvéreinknek, mert mentalitásban sok közös van bennünk, mégha ők egy kicsit szőkébbek is, és ha az utcán nem figyelsz oda, csak hallgatod a beszédjüket, hát meg nem mondod, hogy nem magyarok beszélgetnek. Ők - talán ismeretlenül - megfogadták Bocskay István fejedelem urunk mondását: a dolgot magát nézzük. Ezt tették, ezért jutottak a gazdaságban előre. Semmi mást nem kell tennünk, mint példát venni róluk.